KRITIKA - 2011. április


Csató Katalin
Bródy Andrásra emlékezve

Művészlélek volt, nagy hangulati hullámzásokkal. Szerette és élvezte az életet. Szeretett volna gondtalanul, kötelékek nélkül élni, de elvárásoknak kellett megfelelnie. Olykor lázadt, olykor megbántott. Egy bonmot-ért kockáztatott. Elbűvölte a nőket, s a nők is őt – talán ezért sem lett akadémikus. Nagy műveltségű, érzékeny, színes egyéniség. Értett a matematikához, a fizikához, az irodalomhoz, zenéhez, maga is játszott hangszeren, ifjú korában sokat sportolt. Közgazdász lett, nemzetközileg elismert, jelentős közgazdász.

Az utolsó pillanatig publikált, életeleme volt a kíváncsiság és a gondolkodás. Szívesen adott életpálya-interjúkat, és barátai, kollégái, tanítványai is örömmel beszélgettek vele. Hosszú élete során köszöntőkkel ünnepelték, így életpályáját is viszonylag könnyű követni. Hetvenedik születésnapja alkalmából egy magyar és egy angol nyelvű kötettel tisztelegtek előtte. 1997-ben Széchenyi-díjat kapott, 1999-ben díszdoktorrá választották a közgazdasági egyetemen. Halála után a Közgazdasági Szemle különszámot szentelt emlékének.

Kutatói pályájának kezdetei

A családi hagyományt folytatva, a háború után Bródy András egész fiatalon átvette a Hungária Könyvkiadó vezetését, majd hirtelen lemondott és csepeli munkásként, mint esztergályos elvégezte esti tagozaton a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Előbb statisztikusként, később közgazdászként kezdett dolgozni.

1955-ben került az MTA Közgazdaságtudományi Intézetébe, Cukor György osztályára. Visszaemlékezése szerint Friss István igazgató Lukács György javaslatára vette fel. Ausch Sándor, Csendes Béla, Erdős Péter, Hoch Róbert, Kornai János, Molnár Ferenc, Nagy András, Nagy Tamás stb. nevével fémjelzett „nagy csapat” tagja lett. (Legtöbbjük a Nagy Tamás és Erdős Péter politikai gazdaságtan szemináriumát látogató, elméleti érdeklődésű fiatalok köréből került ki. Hozzájuk tartozott még a későbbiekben nemzetközileg elismert Augusztinovics Mária, Csapó László, Mátyás Antal stb.)

Az intézetben járta végig a pálya lépcsőfokait, a tudományos osztályvezetői rangig. Osztálya afféle menedékül szolgált más csoportokban „nemkívánatos” kutatóknak. Nyitottsága, humora, demokratizmusa, művelt, vonzó egyénisége vonzotta a fiatalokat. Pár hónapja voltunk még csak az intézetben Kovács Ilonkával, amikor letette az asztalra Joan Robinson egyik cikkét, olvassátok el, s írjatok róla bírálatot – mondta. Számára természetes volt, hogy egy kezdő kutató is megítélheti a nemzetközileg elismert közgazdász munkáját. Külföldi tanulmányútjaitól, munkavállalásaitól eltekintve haláláig az intézet munkatársa maradt.

A matematikai közgazdaságtan érdekelte, a közgazdasági elméleti-gyakorlati problémák matematikai megoldása, bizonyítása. Képzettséget Fejér Lipótnál szerzett a matematika–fizika szak rendkívüli hallgatójaként, majd Rényi Alfrédhoz fűződő régi barátsága folyamatosan biztosította számára a matematikai gondolkodás élményét. Affinitása a fizika iránt is végig követhető munkáiban. Utolsó tanulmányában is termodinamikai törvényekre támaszkodva elmélkedett a gazdaság egyensúlyba érkezésének célszerűségén.

A társadalomtudományokat és a természettudományokat szerves egységnek tekintette, tudományos publikációiban a közgazdasági jelenségek értelmezéséhez természettudományi analógiákra támaszkodott. Az entrópia fogalmának gazdaságra való alkalmazása is egy ilyen kísérletének tekinthető. A matematika, a fizika, a mechanika stb. tudományterületek logikáját, módszereit alkalmazta a gazdasági jelenségek leírására, átvette eszköztáraikat.

A közgazdasági gondolkodás az idők folyamán ebbe az irányba fejlődött (vagy kanyarodott viszsza). Egyre inkább eltűnnek a diszciplínák határai és transzdiszciplináris folyamatok indulnak be. A közgazdászok egy része ma már egyre nyitottabb, s igyekszik a pszichológia, a kognitív tudományok és más társadalomtudományok eredményeit gondolkodásába beépíteni. Legújabban a biológia kínálja az evolúció törvényeit a közgazdaságtannak megfontolásra.

Bródy András – állítása ellenére – szorgalmas volt, megírt mindent, ami foglalkoztatta. Élvezettel írt, szinte a maga kedvtelésére. Bizonyíték rá sok cikke, tanulmánya, számos nemzetközi publikációja, előadása és az utolsó évtizedekben szinte hetente jelentkező „mérgelődése”. A kandidátusi és a doktori cím megszerzése között eltelt 8 év is ebben a szakmában szokatlanul rövid. Különösen, ha tudjuk, hogy a munkatanulmányokat a kutatók egyre szélesebb körében és több lépcsőben kellett megvitatni. Először csoport-, majd osztály- vagy szakértői s végül osztályvezetői értekezleten. (E rendszer fennmaradt lényegében a kilencvenes évtized elejéig.) A produktum fizikai előállítását pedig a stencil eljárás, a szűk gépírói kapacitás, az „elsőbbségadás kötelezettsége” is nehezítette.

A viták éles, keményen kritizáló hangnemben folytak, sokszor heves vagy merész hozzászólások hangzottak el, de tudomásom szerint sem haraggal, sem durva egzisztenciális következményekkel nem jártak. A vitákról pontos jegyzőkönyvet vezettek, és egy példányát (az opponensi véleményekkel együtt, gyakran kis műremekek), elhelyezték az intézet könyvtárában. Az átdolgozott munka minősült a szerző kész, publikálható anyagának

A leghasznosabbnak a szakmai beszélgetések, a szűkebb körű csoport és osztályviták bizonyultak. Óriási „nosztalgiát érzek az intézet első 10-20 éve iránt, azokra az időkre gondolok, amikor éppen nem akarták az intézetet szétbombázni… Az intézeten belül nagyon jók voltak a belső viták Kornaival, Martossal, Madarásszal, Nagy Andrissal, Gusztival, Csendessel agrárkérdésekben… Amit megírtam, azt általában megmutattam annak, aki ahhoz értett…”1 – emlékezett vissza a kezdő évekre Bródy András a hetvenedik születésnapja alkalmából készült beszélgetésben. A viccekről elfeledkezett.

Bródy Marxot olvasva vált közgazdásszá. A marxi nyelvezetbe való beletanulás során, csakúgy mellékesen, kedvtelésből összeállította a Tőke-indexet. A marxi gondolatmenet átfordítása a matematika nyelvére készítette elő az input-output modellek (ágazati kapcsolatok mérlege) későbbi hosszú sorát.

Érdeklődése a tervezés, a tervgazdálkodási számítások, elemzések iránt igen korai volt – s mindig gyakorlati célból is. A Központi Tervhivatalban és az Országos Tervhivatal egyes osztályain az ötvenes évek elejétől törekedtek a társadalmi mérleg ún. sakktáblaszerű mérlegének pontos felállítására. Ezeket az összevont mérlegeket azonban nem lehetett felhasználni a tervezésben további számításokra, de segítséget jelentettek a későbbi években a részletes ágazati mérlegek összeállításában. Rokonjellegű próbálkozások történtek az árrendezések előkészítése, vagy külkereskedelmi gazdaságossági számítások (Liska és Máriás Antal) kapcsán szintén. Bródy 1953-ban a Kohó és Gépipari Tervező Irodán Jánossy Ferenccel elkészítette a Diósgyőri Kohászati Művek input-output rendszerű önköltségi mérlegét. „Emlékszem azzal a kaján mondattal vittem be a számításokat az igazgatóhoz, hogy ez az a beruházás, amire Weiss Manfréd egy fillért sem adott volna.”… „Azonnal ki is rúgtak…” Ekkor lett Csepelen statisztikus.

Csepeli tapasztalatai alapján írta meg a hó végi hajrákban tetten érhető tervgazdaság ciklustermészetét, a tervteljesítéshez fűződő prémiumrendszer következményét. Fő gondolata, hogy a tervgazdálkodás által megkövetelt statisztikai jelentés, illetve értékelési rendszer törvényszerűen hozza létre a népgazdasági érdekkel ellentétes, de a vállalati, iparági stb. terv teljesítéséhez szükséges gazdálkodást. A cikket hatszor íratták át vele, emlékezett vissza később, egyébként „rögtön ki is akartak rúgni a Csőgyárból, mondván, hogy milyen madár az, aki a saját fészkébe piszkit?”

Csepeli élményeit magával vitte az intézetbe is. „Első tanulmányom,… a „Hóvégi hajrá” Frissnél azért arat sikert, mert Kornaival ellentétben, aki interjúmódszerrel dolgozza fel a bajokat, én a tényekben keresem a bizonyító anyagot. Végre nem citatológia és nem duma, hanem valaki, aki utána talpal az anyagoknak, elmegy a villamos teherelosztóba megnézni a termelés ingadozását, összeszedi a havi statisztikát, tehát a tényeket kényszeríti vallomásra” – idézte fel Bródy András első tanulmányának intézeti fogadtatását. A „gazdasági mechanizmus” kifejezés a Közgazdasági Szemlében megjelent cikkbe szerkesztői nyomásra került, legalábbis Bródy visszaemlékezése szerint.

Friss István szigorúan tartotta magát ahhoz az irányelvhez, hogy a kutatók elsősorban a létező gazdasági viszonyokat, tényeket és adottságokat tanulmányozzák és próbálják megismerni a jelenségek mögött rejlő objektív összefüggéseket. Az intézet tudományos programjában a rész-összefüggések feltárása, ma úgy mondanánk, hogy mezzo-mikro ökonómiai problémák szerepeltek, a Friss által remélt tudományos tervezés támasztékai.

Paradox módon egyes kutatók (pl. Bródy, Kornai, Nagy András, Máriás) azzal a felismeréssel zártak, hogy a rendszer saját belső törvényei szerint logikusan produkálja az anomáliákat. Az utasítások számának csökkentése nem segít a működés zavarain, magát a központi irányítást kell felülvizsgálni nagyobb teret hagyva a spontán gazdasági folyamatoknak.

Az intézet ipari osztályán folyó kutatási program részeként 1956 májusában Bródy kutatási beszámolót írt Az ipari termelés egyenletességének /ütemességének/ vizsgálata 2 címmel. (Társszerző Gáspár Lászlóné [Redő Éva]). A munka címében az ütemesség, e suta szólelemény az „időbeli egyenletes növekedési ütem” polgári fogalmának kiváltására szolgált. Folytatta az input-output módszer elméletének kutatását és kereste gyakorlati alkalmazásának lehetőségét. A feladat matematikai, számítástechnikai és közgazdasági.

1957-ben elkészült tanulmánya, egy 6x6-os kísérleti séma a nehézipar néhány ágára 1952-től 1954-ig összegyűjtött statisztikai adatokból. A számított koefficiensek valamennyi ágazatban növekedtek, jelezve a termelékenység romlását. Azt, hogy a termelés egyre gazdaságtalanabb módon folyt, egységnyi output fajlagosan egyre többe került. Bródy kiszámította az „elmaradt hasznot”. Az eredmény: az elveszett haszon éppen akkora volt, mint a szénbányászatnak és a vaskohászatnak nyújtott dotáció.

Egy sor írás következett ezután. Ezekben a hagyományos numerikus számolási módszerek helyett az elegánsabb, gyorsabb, lineáris egyenletrendszerek megoldását alkalmazó mátrix eljárásokat próbálgatta, variálta. Kísérletezett modelljeivel, hogy egyre reálisabb terveket, előrejelzéseket vagy elemzéseket tudjon készíteni. 2004-es tanulmánya is ilyen kísérletezés, Leontief modelljének egy újabb szemponttal gazdagított továbbfejlesztése.3

Kandidátusi disszertációja is az ágazati kapcsolatok mérlegéről szólt.4 „Amit egy kicsit szégyellek ma is, nyilatkozta évtizedekkel később Bródy, az hogy „első könyvemben, a kandidátusi disszertációmban még javában szidtam Leontiefet, hogy nem vallja be az igazi gyökereit. Leleplezem, hogy Sztrumilintől és Popovtól plagizál. Ebben van is némi igazság, mert tényleg plagizált és tényleg nem említette meg Nyugaton, hogy mi köze van a szovjet közgazdászokhoz. Nemsokára kiderült számomra, hogy Visinszkij elvtársnak megvolt a párja McCarthy személyében, Leontief ezért nem nyithatta ki a száját.”

Előmunkálataként az ötvenes évek elején a hivatalos árrendezések számításának menetét modellezte Rényi Alfréddal együtt. Az empirikus számítások mellett Bródyt az elméleti összefüggések egzakt, matematikai megoldása izgatta. Az önköltséggel arányos típusú árrendszerre való áttéréshez kapcsolódva felvetette, hogy egyensúlyi árrendszerhez vezet-e az az árrendszer, amelynél az új árakat a régi, az önköltséget torzító árak alapján számítják ki. Módszere Leontief input-output analízisének módosított, tehát az értéket nem pénzben, hanem munkaórában kifejező modellje.5

Ismertette 1957-ben Leontief input-output elméletének, számításokkal közelíthető részletes és általános egyensúly modelljét és közreműködött a KSH-ban Péter György kezdeményezésére a szocialista országokban elsőként készített input-output számításokban. És publikált a tőkeigényesség alakulásáról6. Alkalmanként elméletileg fontos problémákat is megoldott.

Bródy kivételesen jó, élvezetes, lebilincselő stílusban írt. A disszertáció intézeti vitáján azonban még erről is lehetett negatívan vélekedni. „Véleményem szerint a szerző stílusa a tanulmányt olvasmányossá teszi, vitatható azonban, hogy ez az olvasmányosság érdeme-e, vagy hibája-e a tanulmánynak. A szerző fogalmazásmódja nem mondható túlságosan tömörnek, ez azonban ilyen, viszonylag sok matematikai módszert alkalmazó közgazdasági tanulmánynál szükséges és helyes.”7 – írta az egyik bíráló.

A hatvanas évektől

A hatvanas évektől kinyílt előtte a világ és befogadta a nemzetközi szakma. „Abba a kategóriába tartozom, akit nemigen küldenek, legfeljebb hívnak külföldre” – mondta. Ford-ösztöndíjjal utazott Amerikába 1964-ben (erre azért küldeni kellett), és a Harvard Egyetemen Leontief vezetése alatt dolgozott. Neve egyre ismertebbé vált külföldön, a nemzetközi input-output konferenciák gyakori résztvevője, programbizottságának állandó tagja, kiadványainak, a Leontief tiszteletére 1970-ben kiadott gyűjteményes kötetnek Anne Carterrel együtt szerkesztője. Egyik alapítója volt a Nemzetközi Input-Output Társaságnak, lapjának főszerkesztője. Columbusban (Ohio állam) a Battelle Laboratories technológiainnovátor cég keretein belül alapított egy input-output intézetet és a helyi akadémia tagjai közé választotta. (1980–1981.)

Az oktatásra sokáig külföldön kapott lehetőséget. A hetvenes évek elején Afrikába ment. Zambiában elvállalta a lusakai egyetem közgazdasági tanszékének vezetését. (1970–1972, 1974–1977) Chakravarty meghívására Indiában az újdelhi egyetemen tanított, majd francia, ausztrál és japán egyetemek következtek. Itthon szakkollégiumban adott elő, szemináriumokat, önképzőköri kurzusokat tartott, az utolsó évtizedekben került katedrára a Corvinus Közgazdaságtudományi Egyetem elmélettörténeti tanszékén, Bekker Zsuzsa professzor asszony kezdeményezésére.

1969-ben védte Érték és újratermelés (Kísérlet a marxi értékelmélet és újratermelési elmélet matematikai modelljének megfogalmazására) című nagydoktori disszertációját, amely egy évvel később angolul8 is megjelent Leontief bevezető soraival. Ez addigi kutatómunkájának összegzése. Elméleti célkitűzése, hogy a marxi munka-értékelméletre épülő újratermelési elmélet gazdasági tartalmát matematikailag két, egymással duális kapcsolatban álló egyenletrendszerbe foglalja. (Az árak és a mennyiségek a közöttük lévő duális kapcsolatban alakulnak ki.) A marxi újratermelési folyamat Neumann–Leontief matematikai apparátussal felállított modellje a nemzetközi irodalom szerves részévé lett. Művét Bródy is büszkén vállalta mindvégig.

Az újratermelési folyamatban lényegében a mozgás érdekelte. A gazdasági folyamatok mozgása, a mozgás törvényei és formái, a ciklus kérdéskörei, a fordulópontok megragadása, a lefutások időtartama, a szabályozás lehetőségei. A gazdasági mozgás alapformája egy növekedési trendre rárakódó ciklikus ingadozás. A ciklusok hosszát, kilengését és időzítését kereste. A marxi politikai közgazdaságtan fogalmi rendszerében értelmezett újratermelés menetét Leontief–
Neumann matematikai eljárással közelítette meg. (Lineáris algebra, lineáris dinamikus modellek.)

Lépésről lépésre haladt tovább, résztanulmányok, előadások, cikkek jelzik kutatásának egyre elmélyültebb szakaszait. A „tapasztalt mozgás” leírásának jelentős eredménye, a Ciklus és szabályozás, Kísérlet a klasszikus piac- és cikluselmélet matematikai modelljének megfogalmazására című könyve 1980-ból.9 A marxi bővített újratermelés ciklikuspálya-modellje egy Leontief típusú gazdaságban. Szerves folytatása és továbbfejlesztése „Érték és újratermelés” című könyvének.

 „Tudomásom szerint” – írta Bródy „ez az első kísérlet a gazdasági rendszer mozgásának általános és duálisan is érvényes mozgásegyenletek formájában történő ábrázolására, vagyis a gazdasági mozgás matematikai elméletének megalapozására.”10

Konok következetességgel gazdaságiegyensúly-centrikus. Létezik-e, s ha igen létrejön-e, s egyáltalán hasznos-e. Az egyensúly elvi létezését nem vonja kétségbe, mert logikusan elgondolható és bizonyítható, de ebből nem következik, hogy gyakorlatilag létezik és kiszámítható (ebben is van vitája Kornai Jánossal). A gazdaság egyensúlyi állapotba nem konvergál, hanem az egyensúly körül mozog. A piac működőképes az egyensúlytalanság állapotában is az egyensúlyi helyzet körüli ingadozás révén. Illetve a nem egyensúlyi helyzetben is van valamilyen hatása az egyensúlyi helyzetnek, akkor is ha gyakorlatilag nem érvényesül.

Megértéséhez a színvonal és a változás mellé bevezette a gyorsulás közgazdasági értelmezését. (A piacon a túlkereslet áremelkedést, az áremelkedés a túlkereslet gyorsuló csökkenését váltja ki, s a folyamat szükségképpen átlendül az egyensúlyi helyzeten. Hasonlóképpen magyarázta a beruházást fékező, megtakarítást ösztönző kamatráta változásának gyorsító hatását, következésképpen a fordulópontokon való túlfutásának hatását a gazdaságra.) A későbbiekben, például a Neumann-modellről írt cikkében11 a terjedés időszükségletét is módosító tényezőnek tekintette, mert egyetlen hatás sem „mehet végbe végtelen sebességgel.”

A Közgazdasági Szemlében publikált utolsó, Fejlődés vagy növekedés című írásában az egyensúly fogalmát felváltotta a fejlődésével. A fejlődésnek éppen az a lényege, hogy megsérti, megváltoztatja az egyensúlyt. „Ma a termelés növelése a túlnépesedésbe, a meg nem újítható erőforrások kimerülésébe és az éghajlat romlásába ütközik, ezért az egyensúly és az ezzel kapcsolatos vélt optimum helyett a technika megújítása válik döntővé.”12 – írta Bródy. A schumpeteri „alkotó rombolás” értelmezésében lassú, időigényes folyamat. A valóságban egyszerre megy végbe a régi eljárások lassú eltűnése és az új eljárások fellépése. Indiai tartózkodásának hozama a „Lassuló idő, a gazdasági bajok magyarázatához”13 címmel magyarul 1983-ban, közel hatvanéves korában publikált, talán legsikeresebb, esszészerű könyve. Jól szerkesztett, szellemes, élvezetes olvasmány, személyes élményeivel színesítve.. „Angolul született a könyv, ezért nagyon dühös is voltam, mert az intézet rögtön levont a honoráriumból” – panaszolta Bródy a vele készített interjúban.14

A tanulmány már címében is pontos ciklusjelzést adott. Az alapgondolat, hogy a következő húsz évre a gazdasági növekedés ütemének lassulásával kell számolni. A rövid távú gazdasági ciklus jellege is változni fog, a fellendülések rövidebb, a recessziók mélyebbek lesznek. Tenni nem sokat lehet ellene, mivel a demográfiai korstruktúra, a társadalmi tevékenységekről alkotott értékrend átalakítása több évtizedbe telik. „A tehetetlenség és a csalódottság érzése szükségszerűen terjedni fog.” – írta már ekkor. Az 1970-es évek „való világában” már érzékelhető volt a növekedés lassulása, 1980-ban kezdődött a recesszió, világszerte gazdasági nehézségek léptek fel.

Bródy szerint a növekedési ütem lassulásához vezető tendencia és az egyenlőtlen ütem oka világszerte a tőkeigényesség növekedése, amelynek következményeként a termelés növekedési üteme csökken. Egyre nagyobb felhalmozási ráta képes azonos növekedési ütemet fenntartani, s ez a feltétel nem biztos, hogy megvalósítható. Annál is kevésbé, mivel a világ egy nagyobb időtávot átölelő hullámmozgás, a Kondratyev-ciklus hanyatló periódusába érkezett. (Később számítások sorozatával pontosította következtetését. Eszerint az ezredfordulóra a Kondratyev-ciklus túljuthat mélypontján, ekkor azonban egy 12 éves ciklus érezteti majd kedvezőtlen hatását.) Szimbólumrendszerét színesíti a héber alepf, beth, betűk bevonása. A matematikai közgazdászok számára a jelölésrendszer olyan, mint a fogkefe, az ember nem szívesen használja a másét – magyarázta.

Bródy a kizárólag felhalmozásra épülő növekedési modellekkel szemben hangsúlyozta az emberi tényező, emberi tőke szerepét, s ennek okán az oktatási rendszer, a képzés, a tudós állomány, a kutatás, az ismeretanyag fontosságát a jövő alakulásában. Egy későbbi írásában egyenesen úgy fogalmazott, hogy a „jövő rendszere egyre inkább az egyéni tudásra látszik épülni. Az emberek birtoklásán alapuló arisztokratikus és a pénz birtoklásán alapuló polgári rend, mivel egyik sem volt igazán alkalmas az egyre bonyolultabbá váló munkamegosztás megszervezésére, előbb-utóbb és kénytelen-kelletlen át fogja adni helyét egy másfajta rendszernek. Ez mozgékonyabb, változóbb és egyénibb „tulajdonformán” fog alapulni, a szellemi tudáson, szakértelmen, a hozzáértésen.”15

A mű alaphangulata ellenérzést váltott ki a szakma egy részében. Minden bizonnyal befolyásolta ebben a tanulmányról írt opponensi vélemény. „Az összefoglalót javasolom lényegesen kibővíteni és átdolgozni. A jelenlegi szöveg egy nyugdíjazás előtt álló, tiszteletreméltó ember nézete, de ha szélesebb közvéleményt és fiatal kutatókat akarunk átfogó látásra tanítani, akkor nem lenne jó ennyire passzív filozófiát terjeszteni.” – írta róla Hetényi István. Majd azzal zárta: „Befejezésül újra azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy, a cselekvő emberi élet számára tanulsággal szolgáló összefoglalóval kellene a művet befejezni, amelyhez egyébként az egyes fejezetekből lehet gondolatokat találni. Madách is azzal fejezte be, hogy „ember küzdj, és bízva bizzál!”16 Szerencsére Bródy nem változtatott az összefoglalón, így nem kell „papírkosárba dobott” papírokkal igazolnia „sejtéseit.”

Cikluskutatásainak nagyobb lélegzetű összefoglalása angol nyelvű könyve, Near Equilibrium17 a kétezres évek elején. A könyv felépítése az általa kedvelt és lehetőleg követett „szonáta formát” a hármas tagolódást követi: elméleti modell, a modellel végzett számítások és következtetések. Thijs ten Raa, a tilburgi egyetem professzora a könyvről írt ismertetését a következő sorokkal zárta: „A szerző művész. Széles ecsetvonásokkal vázolja fel az érték – árak, mennyiségek és változásuk – lényegét és mutatja meg alkalmazhatóságukat. Hiányolok néhány matematikai és ökonometriai részletet, de érzésem szerint az eredmények korrektek. A gondolatok aranybányája a könyv. Egy egyszerű, elegáns elvvel – az árak és a menynyiségek szimmetrikus kezelésével – egyesíti az érték, a növekedési és üzleti elméleteket. …Művével maradandót alkotott”.18

A feldolgozott adatok pontosságának ekkor és a későbbiekben is nagy fontosságot tulajdonított. Mindig hangsúlyozta, hogy sok a becslés, a bizonytalanság, feltételezett összefüggés, a közvetlen adatgyűjtéssel alá nem támasztott adat. Ellenőriz: adatokat, módszert, eredményt. Kereste az adatgyűjtésből származó hibákat. Ez különösen vonatkozik első számításaira. Input-output modellekkel is azért kezdett el dolgozni, mert viszonylag rossz adatokból való elindulás esetén is az eredmény hibahatára kisebb lehetet, mint az alapadatoké.

A mérés, a mérés módszerének, a számok tartalmi pontosságának tisztázása iránti igény mellett kutatói alkata terelte ebbe az irányba. A kutatás ugyanis számára és egyáltalán egy kutató számára abban a pillanatban indul, amikor kezébe vesz egy adatot, használ egy fogalmat

Rengeteg ciklusszámítást végzett. A Kondratyev-ciklus mellett feltételezte egy 200 éves hullám létezését. A pénztőke profitrátájának, a kamatnak a ciklusát becsülte 200 évre. Ha van kétszáz éves ciklus, akkor válságperiódusának talán már vége felé tartunk – írta egy cikkében. „Ezt igen óvatosan fogalmazom. Hangsúlyoztam, hogy a ciklus időzítése, fázisa csak ± 10 éves átlagos hibával állapítható meg. A hosszabb pénzügyi adatsorra támaszkodó becslés szerint a fordulat viszont csak az ezredvég utáni évekre várható. Új pénzügyi bajok léphetnek fel. De nem valószínű, hogy az amerikai gazdaságból eredjenek. A pénzpiac kiterjedése miatt azonban ma már egyetlen ország sem tudja magát elszigetelni a stabilitás vészterhes ázsiai hanyatlásától”19

Tanulmányainak, cikkeinek, előadásainak szerves része, „támasza” volt az elméleti, elmélettörténeti megközelítés, a modern szakirodalom ismerete, az elődökre való visszautalás, a pályatársakra való hivatkozás. „Mindig is úgy dolgoztam, elővettem a klasszikus gondolatokat és továbbgondoltam őket. Nekem Smith-szel is támadt bajom. Azt mutattam meg, hogy a smith-i gondolatból már következik a piaci ingadozás, és Smith gondolataiból, amikor Marx alkalmazza őket a munkaerőre, levezethető a ciklus. Elméleteim logikailag következnek abból, amit ők mondtak és amit már ők is megállapíthattak volna.” – vallja Bródy az interjúban.20 Smith – Ricardo – Marx – Kalecki – Lange – Keynes – Schumpeter – Sraffa – Neumann – Leontief s még sorolhatnánk a neveket, szinte mindig megjelennek írásaiban. (Az input-output modellek ősforrása, Francois Quesnay sajnos, elmaradt.) Járatos volt az angolszász modellekben és művelői közül sokkal baráti viszonyban volt.

Bródy András gondolatilag és műfajában is kivételesen gazdag életművet hagyott ránk: kritikákat, életműelemzéseket, értékeléseket. Jelentős részt vállalt Kautz Gyula eredetileg németül írt híres művének magyar nyelvre fordításában. (Megjelentetése Bekker Zsuzsa érdeme.) A nyolcvanas évek végétől publicisztikai írásokkal reagált a Kritika lapjain is, a napi tudományos, gazdasági, politikai, kulturális kérdésekre. A Kompország ezredfordulója21 és Falraborsó Válogatott mérgelődések című kötetek válogatások elsősorban kisebb tanulmányaiból. Fanyarhumorú, letargikus, gunyoros filippikák. „Hogy észhez térjen itt valaki.”

Háborgott amiatt, hogy évtizedek nyugdíjbefizetéseit az állam egyszerűen eltörli, mert a nyugdíjakat a munkában állók befizetéseihez köti; hogy a szociális juttatások elvonásakor, az évtizedek alacsony munkabére figyelmen kívül marad stb.. és ekkor még a kilencvenes évek közepe táján vagyunk.

E két utóbbi, kisebb lélegzetű tanulmányában közérthetően elmagyarázta, hogy a munkamegosztáson és a termékek cseréjén alapuló gazdaság mozgásformája, miként az életé, lényegénél fogva ciklikus. A ciklus egy visszatérő körfolyamat, kiváltó oka az egyensúly hiánya által kiváltott változás késése és a termelés és fogyasztás késlekedő reakciója a megváltozott arányokra. Az árak, a kereslet, a kamat, a megtakarítások stb. szabályozásával csak a termelési ciklusok kilengései csillapíthatók, minden más elképzelés illúzió.

Bródy András egész tudományos munkásságát végigkísérte a piac versus állami szabályozás elméleti problémája, anélkül, hogy akár csak a maga számára megnyugtató választ kapott volna.. Azt látta, hogy nem lehet olyan elméletet alkotni, amely egyensúlyt biztosítana akár a piac akár a tervezés révén. És azt tapasztalta, hogy a ténylegesen működő, ismert piaci és tervezett gazdaságok nem váltották be az utópikus elvárásokat. Utolsó cikkének zárógondolata, hogy „a gazdaságtan előbb-utóbb hajlamossá válik az egyensúly műszavának pótlására vagy újraértelmezésére. Megbékél a fejlődési tervekkel szabályozott piac eszméjével, nem követeli a piac öncélú szabályozatlanságát és korlátozatlanságát.”

Igazi kutatói alkat volt. Mindig a probléma megfejtése érdekelte, kíváncsi volt, töprengett, beismerte, ha tévedett, egyre pontosabb, egyszerűbb megoldásokra törekedett elemzéseiben. Mint matematikai közgazdászt érte kritika, a közgazdászok és a matematikusok részéről is. Mert e tudományok művelői szeretnek „vendégnek” tekinteni valakit a maguk területén.

Élete játék volt. Az elméletekkel, számokkal, számításokkal, modellekkel. Sejtéseit ránk hagyta, „csináljatok velük valamit.”

CSATÓ KATALIN

JEGYZET

1 Kovács János Mátyás: Beszélgetés Bródy Andrással. In: „Miért hagytuk, hogy így legyen?” Tanulmányok Bródy Andrásnak. Szerk. Madarász Aladár–Szabó Judit. 1994. Budapest, KJK, MTA Közgazdaságtudományi Intézet 346–347. o. A további, külön nem jelölt idézetek is ebből az interjúból származnak.

2 Bródy András: I. Az ipari termelés egyenletességének (ütemességének) vizsgálata. Kézirat. Szigorúan titkos, készült 20 példányban. Nem titkossá nyilvánítottam 1957. V. 23. Cukor György kézírásával. Átdolgozott formában megjelent a Közgazdasági Szemle 1956. 7–8. számában (A hó végi hajrá és a gazdasági mechanizmusunk), 1957-ben a Közgazdaságtudományi Intézet I. évkönyvében.

3 Bródy András: Leontief zárt dinamikus modellje. Közgazdasági Szemle. 2004. 10. sz.

4 Bródy András: Az ágazati kapcsolatok mérlege. (A felhasznált absztrakciók, azok korlátai, és a számítások pontossága) kandidátusi értekezés Budapest, 1960. szeptember. Az értekezés alcímének tagolása a matematikai közlemények logikáját követi, jelezve Bródy próbálkozását, hogy a közgazdaságtudomány is megkapja a tudomány rangját.

5 Bródy András és Rényi Alfréd: Az árrendezés problémájáról. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Intézetének Közleményei. 1956. I. évfolyam, 3. füzet.

6 Bródy András és Rácz Jenő: A termelés tőkeigényessége a kapitalizmusban. Az állóalapok és a termelés összefüggése a magyar iparban. 1967. Akadémiai K.

7 dr. Ganczer Sándor: Megjegyzések Bródy András: Az ágazati kapcsolatok mérlege. A felhasznált absztrakciók és azok korlátai. A számítások pontossága című tanulmányához. 1960. augusztus 24. A tanulmány másik opponense, Nyitrai Ferencné sem tartotta az érthetőség szempontjából a dolgozatot sikeresnek.

8 Andras Brody: Proportions, prices and planning. A mathematical restatement of the labor theory of value. 1970. Bp., Amsterdam. North_Holland Publishing Co. Utánnyomás: 1972.

9 Bródy András: Ciklus és szabályozás, Kísérlet a klaszszikus piac-és cikluselmélet matematikai modelljének megfogalmazására. 1980. Budapest, KJK

10 Bródy András: Ciklus és szabályozás…I. m. 87. o.

11 Bródy András: Neumann modellje és a ciklusok. 2005., internet.

12 Bródy András: Fejlődés vagy növekedés. Közgazdasági Szemle. 2010. december, 1082. o.

13 Bródy András: Lassuló idő, a gazdasági bajok magyarázatához. Budapest, 1983. KJK.

14 Az intézetben érvényben volt ebben az időben egy olyan szabály, mely szerint az intézeti kutatási eredmények publikálásának honoráriumából 20%-ot a kutató tartozott befizetni az intézetnek, az intézeti költségek fedezetére. Egy másik szabály szerint, viszont a kutatót megvitatott kutatási eredményei után prémium illette meg. Bródy tanulmányára az Igazgatói Tanács, a Tudományos Tanács javaslatára, a kandidátusi disszertáció jutalmával közel azonos összegű jutalmat szavazott meg. (Olvasható a 148. sz. Intézeti Tájékoztatóban. (1983. március). Az Intézeti Tájékoztató rendszere, mint egy üvegzseb, a mai napig működik.

15 Bródy András: Falraborsó. Válogatott mérgelődések. Sorozatszerkesztő: Miszlivetz Ferenc 1996. Budapest, Pesti Szalon, Szombathely, Savaria University Press. 180. o.

16 Dr. Hetényi István: Vélemény Bródy András Lassuló idő cimű tanulmányáról. 1882. november 12. 3. o. 11. o.

17 András Brody: Near Equilibrium. 2004. Aula.

18 Book Reviews: Thijs ten Raa: Near Equilibrium – A Research Report on Cyclic Growth Andras Brody. Aula Publishing House, Budapest, 2005. Economic Systems Research. 2007. Vol. 19. No. 1.

19 Bródy András: A kétszáz éves ciklus és az Egyesült Államok. A kamatráták alakulása. Közgazdasági Szemle. 1999. január, 40. o.

20 „Miért hagytuk, hogy így legyen?” … I. m. 325. o. A hazai népgazdasági mérleg kísérletekben kétségtelen, hogy szerepet játszott, hogy a Szovjetunióban is készítettek mérleget.

21 Bródy András: Kompország ezredfordulója. Átiratok sorozat. Sorozatszerkesztő: Miszlivetz Ferenc. 1994. Budapest, Pesti Szalon, Szombathely, Savaria University Press.

 

    Vissza az oldal elejére