Majtényi László
Erkölcs a jogalkotásban?
A modern jog és az erkölcs világa messze esett egymástól. Ez a közhelyek egyike, és noha sokan vélik úgy, az sem igaz, hogy ez az elválás olyan nagy baj lenne, és hogy feltétlenül közelíteni kellene ezt a két messzi tartományt. Viszont akadnak hidak és átjárók. Ezért is érdekes, de még provokatív is ez a téma, mert tudniillik a kérdés az, hogy az erkölcsi szempont a jogalkotásban általában, de jelesül a kiskorúak védelme terén a médiajogban miként igazolható, és mik a sajátosságai. Amit mondok, nem lehet válasz egy sokfelé ágazó kérdésre, legfeljebb pár megjegyzés. Ennek a problémahalmaznak nagy jogelméleti-jogfilozófiai irodalma van, amibe persze nem is csak idő, de elmélyülés hiányában sem szeretnék én most elmerülni, és hivatkozásokkal sem terhelem önöket. A jog belső erkölcse - mondja például a jogelmélet egyik jelese - a jog mögött álló erény. >>>
Tamás Pál
Klímakérdés és társadalmi igazságosság
Az utolsó hetek koppenhágai alapüzenete világos. A klímakonfliktus túl fontos ügy ahhoz, hogy átengedjük a környezetpolitikusoknak. Végül is versenypolitikáról, a gazdasági növekedés kereteiről, vagy inkább korlátairól, a fejlődés alapstratégiáiról van szó. A globális Észak és Dél, országok, régiók közötti erőviszonyok alakulásáról a következő két évtizedben. >>>
Tódor János
Cigányvadászat Magyarországon 8.
Gátszakadás (Olaszliszka)
Ok és okozat
Szögi Lajos tiszavasvári tanárt két lánya szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán, miután a feltételezések szerint autójával elsodort egy kislányt, aki árokba esett, de nem sérült meg. Hogy pontosan hányan voltak az embertelen lincselők, azt a hároméves eljárás alatt sem sikerült pontosan megállapítani, mindenesetre nyolc feltételezett elkövetőt állítottak bíróság elé. >>>
Fekete György
Akció és reakció - a jelenben a múlt:
a pszichiátriáról és megújulásról
(A közbölcselkedés reményében)
[...] A mentálpedagógia szomorú végjátékának taglalásához (amit a pszichiátria valódi megújulása érdekében nem lehet megúszni, hiszen a felelős főpszichiáterek a mai "reformerek" példaképei) elkerülhetetlen mesélnem a kezdetekről. A múltról, amelynek "feneketlen kútjából" ("Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" Thomas Mann, Sárközi György ford.) előmászott ez a nem keveseknek utálatos, illetve kényelmetlen emberszabadító - és emberszabású - fortélyképződmény (ki hogyan kívánja, úgy érti: produktumomra és/vagy rám). Visszaereszkedek hát két-három évtizedet. >>>
A felelősség fontossága
Márton Lászlóval beszélget Ménesi Gábor
[...] ...az életpálya adott stádiumában el kell döntenünk, hogy milyen hierarchiát állítunk fel a műfajok között. Csakugyan több mindent csinálok, de számomra világos - és igyekszem mások számára is egyértelművé tenni -, hogy elsősorban elbeszélő, regény- és novellaíró vagyok, s csak utána műfordító, kritikus és esszéista pedig még kevésbé. Ami a drámaírást illeti, az egészen más kérdés, ugyanis volt a pályámnak egy olyan szakasza - a kilencvenes évek első felében -, amikor a színház került előtérbe. Azóta nem írok drámákat, így amikor nemrégiben ismét betettem a lábamat a kortárs színházi életbe, olyan érzésem volt, mintha egy múlt századi író darabjait játszanák, mintha a szerző halálával kapcsolatos elmélet egy kissé konkrétabban is beigazolódna, mint ahogy gondolni szokás. De ez csak a drámaírásra vonatkozik.>>>
Bodor Béla
MitoNet
Csaplár Vilmos: Hitler lánya
Új oldaláról mutatkozik be Csaplár Vilmos prózapoétikája legújabb regényében. Csaplár azok közé az írók közé tartozik, akik bármikor hajlamosak kockára tenni korábban kikísérletezett eljárásaikat, hogy valami újba fogjanak. Ez az új ezúttal a történet alakjainak elhelyezkedése a fikció és a realitás koordinátarendszerében. A Hitler lánya kulcsszereplői nem teljes egészükben az írói képzeletben keletkeztek. Pipás Pista, a férfiruhában járó leszbikus sorozatgyilkos asszony, Kasztner Rezső, a "pénzért zsidót" mentőakció szervezője, az 1956-os forradalom Falábúja, és persze a velük kapcsolatba került történelmi személyek valamennyien csakugyan éltek a XX. században. Életük azonban haláluk után is folytatódott azoknak a szájról szájra terjedő történeteknek a formájában, amelyeket a társadalmi fantázia alakjuk köré költött. Egyszerűbben szólva mindannyian mitizálódtak. Ugyanilyen mítosz szövődik Hitler képzeletbeli gyermeke köré, akinek létezéséről egyes neonáci legendák tudni vélnek, és aki egyszer majd megjelenik, hogy kiadja a jelszót a führer hűséges híveinek a (fel)támadásra. Ami azonban Csaplár mítoszszemléletének igazi újdonsága, az a különféle mitológiák alakjainak összetalálkoztatása egy közös történetben. >>>
V. Gilbert Edit
Az igényes laikus
A laicitás dicsérete és veszélye
A rádió "aranyemberek" megnyilatkozásait ismétlő műsorában azt nyilatkozta a jó emlékű Öveges professzor, hogy nem érti azokat a tudósokat, akik elvárják a társadalom támogatását tudományukhoz, de nem tartják kötelezőnek magukra nézve, hogy informálják azt eredményeikről, kutatásaikról, kérdéseikről, problémáikról.
Az egyetemi oktató azóta a napnál is világosabban szembesül azzal: le kell másznia elefántcsonttornyából, ami nemcsak kutatási tevékenységét jelképezte, hanem azt az igényét is, hogy annak eredményeit az elit hallgatósággal ossza meg. Ha nem képes meggyőzni partnerét (diákját - és a társadalmat) tudománya létjogosultságáról, s nem olyan nyelven beszél, hogy az megértse, akkor vesztett ügye van. >>>
Koltai Tamás
A százéves Major Tamás
Színházparadoxon XLII.
[...] MÁSODIK VITÁZÓ: Major Tamás majdnem huszonnégy éve meghalt.
ELSŐ VITÁZÓ: És ebben a hónapban lesz száz éve, hogy született. Az ismerősöm - ha nem találja morbidnak a kifejezést - épp az évforduló apropóján hívott tetemre. Ő jól ismer engem, tudja, milyen nagyra tartottam Majort.
MÁSODIK VITÁZÓ: Ha jól értem, az ismerőse azt sugallta, hogy Major "kifelé játszott".
ELSŐ VITÁZÓ: Jól érti.
MÁSODIK VITÁZÓ: Várjon egy percre! Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Majorról, a színészi beszédmód, stílus, eszköztár gyorsan változik az időben. Gyakran az sem érvényes, ami húsz évvel ezelőtt uralkodó volt, ami pedig annál régebben, az egyenesen elavultnak hat. >>>
Almási Miklós
Dáridós világvége
Ödön von Horváth: nekem ez a darab ma már nem sokat mond. Valamikor - vígszínházi, és mondják: kaposvári korában - volt benne spiritusz, vagy én képzeltem bele többet akkor. Ma modern - mozaiképítkezésű, frivol és groteszk - de nincsenek rétegei: az van a színén, ami a fonákján, hiába keresed a mélyebb üzenetét. Ellen-népszínmű - és a világválság, plusz "hitleráj" jóslataival átszőtt színes szőttes. Tudom a hívószavakat is: a bécsi gemütlichkeit kifordítása, Strauss-szal (perfekt színházi nyelven), a tablón a szegénység, a kisemberek korlátoltsága, miegymás. Csupa olyan mozaik, amivel lehet játszani. >>>
Ablak a világra
Bencsik Barnabással, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatójával beszélget Józsa Ágnes
Másfél éve vette át a Ludwig Múzeum vezetését. Nem volt könnyű feladata, mert Néray Katalin örökébe lépett. Néray Katalin áldozatos munkájával minden pozíciójában magasra tette a mércét, ő tette igazi Kunsthaussá 1984 és 1992 között a Műcsarnokot, és az ő nevéhez főződik 1992-től haláláig (2007. szeptember 5.) a magyarországi Ludwig (1996-tól Kortárs Művészeti Múzeum) igazgatása. 2005-ben a múzeum a Művészetek Palotájába költözött. Az új épület 3300 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkezik, és az igazgatónak már hatvan állandó munkatárs segít. >>>
Lakatos Zoltán
A magyar sajtó öröklött immunhiányos Vietnam-szindrómája 2.
In memoriam Robert McNamara, 1916-2009.
A magától meghatódó média
A véletlen úgy hozta, hogy McNamarát nem egészen két héttel később követte a halálba a vietnami háború egy másik főszereplője: az az ember, aki a háborút "elhozta az amerikaiak otthonába", azaz a tévéképernyőkre. Walter Cronkite a CBS tévétársaság vezető kommentátora, a csatorna 1962 és 1981 közötti híradóinak első számú műsorvezetője és egyik legtöbbet idézett vietnami tudósítója volt. A sajtónak Cronkite búcsúztatása alkalom volt a vietnami háborúval kapcsolatos propagandatoposzok szinte hiánytalan elismétlésére. Ez utóbbiakra redundanciájuk miatt nem térünk ki, van azonban a Cronkite-nekrológoknak egy olyan eleme, ami önmagában is figyelemre méltó: a tömegmédia önmagáról, pontosabban saját politikaformáló funkciójáról kialakított képe. >>>
KRITIKAI ROVAT >>>
IRODALOM Máraival ég és föld között (Szekér Endre); Barbara Reynolds: Dante (Szabó Tibor) SZÍNHÁZ Ez az ordas sötétség - Pippo Delbono társulata a Trafóban (Kovács Dezsõ)
|
|
