Ladányi János
Hecckampány és erőszakhullám
A "segélyért munkát!" szlogennel indult kormányzati és önkormányzati hecckampány, majd a nyomában kibontakozott erőszakhullám a rendszerváltás utáni magyarországi fejlődés zsákutcás voltának félreérthetetlen jele. 1990-ben ugyanis az ország két nagy célt tűzött ki maga elé: a gazdaság megállíthatatlan lemaradását eredményező központosított tervgazdaságból fenntartható növekedést és felzárkózást biztosító piacgazdaság megteremtését, és - ezzel párhuzamosan - a társadalom átvezetését az olykor puha, máskor kevésbé puha diktatórikus berendezkedésből egy demokratikus alapjogokat minden tagja számára garantáló, nyugati típusú demokráciába. Ennek a tanulmánynak a legfontosabb állítása az, hogy az utóbbi hónapok történései egyértelműen arra utalnak, hogy e célkitűzések közül egyiket sem sikerült megvalósítani, sőt az ország időről időre, ha úgy tetszik, kormányzati ciklusról kormányzati ciklusra, egyre távolabb került a rendszerváltáskor kitűzött céloktól. >>>
Csepeli György
A politikai mező antropológiai állandói
Az embernek, ha már egyszer megszületett és felnőtt, függetlenül attól, hogy hol él, mit csinál, óhatatlanul meg kell kérdeznie, hogy mi élete értelme. Nietzsche drámai választ ad erre a kérdésre, felidézvén a pillanatot, amikor Midász király hosszú üldözés után végre kézre keríti Szilénoszt, Dionüszosz kísérőjét, s megkérdezi tőle, hogy szerinte mi a legjobb az embernek. A démon makacsul hallgat, meg sem moccan. Ám a király ragaszkodik ahhoz, hogy választ kapjon kérdésére, mire a démon harsány nevetésbe tör ki, és a következőket mondja: "Nyomorúságos egy napig élő, a gond és a véletlen gyermeke, minek kényszerítesz arra, hogy megmondjam neked azt, amit nem hallanod volna a legüdvösebb? A legjobbat te el nem érheted: a legjobb neked meg nem születni, nem lenni, semminek lenni. A másodsorban legjobb azonban neked - mielőbb meghalni." (Nietzsche, 1986. 37-38.) >>>
Tabajdi Csaba
Számadás a magyar-román viszonyról
Földes György nemrég megjelent, terjedelmében is impozáns monográfiája a "Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989" annak a korszaknak a történelmi elemzése egy folyamatosan aktuális kérdéskörre, a nemzeti problematikára összpontosítva, melyet Magyarországon Kádár János neve fémjelez, Romániában pedig - köszönhetően annak, hogy e harminchárom esztendőből közel két és fél évtizedig a "Kárpátok géniusza" volt a párt- és államirányító - Nicolae Ceausescu nevével fonódik össze. >>>
Csak a kiszámíthatatlanság kiszámítható
Csuhaj Ildikó beszélget Somogyi Zoltánnal
Ősszel eljön az "igazság pillanata", a költségvetésről szóló szavazáson eldől a kisebbségi MSZP-kormány sorsa - vélik az elemzők. Valóban?
Ősszel nemcsak a 2009-es büdzsé megszavazása lehet érdekes; mert ugyan nem valószínű, de elképzelhető akár az is, hogy még a parlamenti költségvetési szavazás előtt "beelőz" egy olyan közös ellenzéki adótörvény-javaslat, amely nem felel meg a kisebbségi MSZP-kormány politikájának. >>>
Tóth-Czifra Júlia
Kánonképző kalauz
A magyar irodalom története
(Főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály)
Örömmel töltenek el a kritikák, recenziók és viták, amelyek a közelmúltban napvilágot látott, Szegedy-Maszák Mihály által főszerkesztett háromkötetes irodalomtörténet, A magyar irodalom történetei körül föltűntek. Magam sem tartom hibátlannak e nagyszabású munkát, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy fogyatékosságait minden kritikusa másban és másban véli fölfedezni. Ezzel a vállalkozás tulajdonképpen eléri célját: a többgócú, egyedi módon történő, és valamiféle transzcendens rendszer felügyelete nélkül formálódó irodalomértést. Alábbi kérdéseimet ebből kiindulva próbálom megfogalmazni. >>>
Nagy Sz. Péter
Lelkéből szól
Tandori Dezső: A komplett tandori - komplett eZ?
"Tandori Dezső legújabb prózakötete önéletrajzi regény: regény is, életrajz is. A szerző "a tandori"-t próbálja körüljárni: mint alkotót, mint idősödő, esendő embert, és - az álszerénységet félretéve - mint jelenséget. A szerzőtől megszokott módon önmagára is sűrűn reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind az alkotói pálya újabb állomása is, előrelépés azon az úton, melyet ő "regényt-írni-tanulásának" nevez. A műből egyértelműen kiérzik: fontos egzisztenciális pillanat érkezett el a szerző életében 2006-ban. Kételyei, küzdelmei, kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra... >>>
Sose nőjön be a fejem lágya
Kővári Orsolya Sinkó Lászlóval beszélget
...Sose akartam komoly ember lenni. Egy idősebb kolléga jegyezte meg egyszer, kezd elege lenni abból, hogy a szakma tele lett ezekkel a színészgyerekekkel. Hogy felduzzadt. Kiket értett színészgyerekeken? Szirtes Ágit, Udvaros Dorottyát, Básti Julit, Benedek Miklóst, és persze engem. Csakhogy nekünk a tehetségen túl az is megadatott, hogy idő előtt kezdtünk színházba járni, otthon tanultuk a színpadi fegyelmet és morált. Nekünk ezt nem kellett megtanítani a főiskolán... >>>
Lőkös Ildikó
Svejk unokája
(Kortárs cseh drámák)
Nemcsak azért jó cím a ©vejk unokája, mert fölidézi a cseh irodalom népszerű figuráját, hanem mert szellemi folytonosságot is jelez. A Thuróczy Katalin szerkesztésében megjelent hét kortárs cseh drámát tartalmazó kötet darabjai önállóan is érdekesek, de egymás mellé téve őket még többet jelentenek. A nálunk is jól ismert, mára nagy öregnek számító Ladislav Smocek vagy Ladislav Smoljak mellett a fiatalabb generáció képviselői is itt vannak. Az unokák. Akik nemcsak koruknál fogva azok, hanem témáik révén is. Egyiküknek, Egon Tobiáąnak a Vojcev című műve lazán összerakott Ványa bácsi-történet újragondolásaként is értelmezhető. Nem Csehov modernesítése ez, hanem mintha azok a figurák különös álomvilágba kerülnének, vagy ahogy Huszár Sylvia írta a szerzőről, "a hangulatok szerelmeseként alkot izgalmasan poétikus, kísérletező nyelvű színpadi művet". >>>
Esély nyílt a társulatalapításra
Kovács Dezső Bodó Viktorral beszélget
...Alkotóközösséget szeretnénk létrehozni, amelynek a tagjai szabadon mozognak, s hiánypótló feladatokat is vállalnak. Szeretnénk falvakban, kistelepüléseken is fellépni. Olyan előadásokat szeretnénk létrehozni, amelyek arról beszélnek, hogy ma mi van, velünk mi van, ma, Budapesten. Mi is szeretnénk kísérletezni, új formákat kipróbálni, de nem azért akarunk független társaságként működni, hogy ugyanazt csináljuk, mint egy nagyszínház, csak pénz nélkül. Ha óriási díszlet- és jelmezköltséggel kezdenénk dolgozni, mint egy kőszínház, jönnének a problémák: nincs pénz a díszletre, vagy ha van, akkor nincs a szállításra, a bontásra, építésre. Erre sem igényünk, sem módunk nincs a saját műhelyünkben. Az évadban két alkalommal Grazban és Kölnben közös produkciót csinálunk ilyen színházakkal, ott megvan erre a stáb és az infrastruktúra. >>>
Almási Miklós
Állítások és kiállítások - terepszemle
(P. Szűcs Julianna: Kicsomagolás.
Példák a világba vetett művészet eseteire)
Ez az esszéstílus. nahát! - mondom magamban. Ebben a szakmában (művtöri) ilyesmi szokatlan: a szófűzés irodalmi, a gondolatmenet - persze a művész vagy a tárgy apropóján - olykor szociológiai, rálátás szakmai ÉS holisztikus, és a talált tárgyak kommentálása poénra megy. Na, ez utóbbi a szokatlan. Mondjuk, az egykori belváros (romjai) között sétál és nézeget: itt egy emlékmaradvány (letörve, ellopva), ott egy szökőkút (maradvány) tűzzománcnak örült egykor, most kilyukasztva. A legtöbb végleg elsinkófálódott, elmaródott, zsebre tevődött, merthogy minek. Nem csoda, hogy kevés, ami megmaradt évszázadok mélyéről: nemcsak tatár, török, osztrák, német, orosz szajré folyt itt. A passzióból pusztítás, lepisálás, graffitizés, porladni engedés ugyancsak. A dolgozat végén poén: "a belváros roncsolt szövetéhez még kellett egy különös, csakis ránk jellemző ráadás. A folyamatosságnak az a konok, állandó és csökönyös felmondása a maga nemében páratlan. Mintha ezen a hosszúsági és szélességi körön valamennyi önmagát érvényesítő erő következmények nélkül jelenthetné ki: a történelem vele kezdődik. És még csodálkozunk, hogy a múlt rétegei között nincs átjárás, s hogy szegényesek múzeumaink." Jó felütés. >>>
Tamás Pál
Az új moszkvai tandem:
az orosz hatalom szerkezetéről
Befejeződött a hatalom átadása Moszkvában, és ezzel nemcsak új elnök, miniszterelnök és parlament lépett a színre, hanem egyúttal megváltozott a politikai rendszer szerkezete, bizonyos értelemben jellege is. Az elmozdulások egyelőre a felszínen kevésbé láthatóak, de mégis egy jelentős elemeiben átalakuló, részben talán megújuló politikai rezsim típussal van dolgunk. Ennek alaposabb vizsgálata, bármennyi is itt még a bizonytalansági elem, ma kiindulópontja minden orosz társadalompolitikai elemzésnek. >>>
Váró Kata Anna
Az egyszerűség szépsége
Szemezgetés a 43. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál filmjeibő
...A szex és az öreg kor valahogy nehezen jön össze az emberek többségének a fejében. Valljuk be őszintén, nem vagyunk ehhez hozzászokva, főképp nem ahhoz, hogy nyíltan beszéljünk róla, azt meg, hogy végignézzük... A hatvanon felüli korosztály mára annyira kiszorult a médiavilágából és a filmekből is, hogy legfeljebb szerető nagymamaként, vagy zsörtölődő bácsikaként esetleg bölcs tanítóként látni őket egy-egy röpke pillanatra. A film rendezője saját bevallása szerint, éppen emiatt is ragaszkodott körömszakadtáig ahhoz, hogy a maga leplezetlen valójában mutassa az idősebb korosztály tagjai közti testi szerelmet, hogy lássák az emberek, hogy valóban "nem csak a húszéveseké a világ". Kellett, hogy valaki felvállalja, hogy hatásosan, vagy akár hatásvadásznak is nevezhető módon ráébressze erre az embereket, mert úgy tűnik a fiatalság istenítésnek kultusza mára már riasztó méreteket öltött. A színes magazinok címlapján már a harminc fölöttiek is ritkaságszámba mennek, ha pedig, elvétve, egy-egy idősebb (értsd negyven körüli!) modell vagy színésznő képe kerül a borítóra, az biztosan úgy ki van retusálva, hogy véletlenül se mutasson többnek a lap jóval ifjabb célközönségénél. A szarkalábak, mimikai ráncok éppen úgy száműzetésre vannak ítélve, mint az öregedés öszszes többi jele, beleértve a napjainkban megbocsájthatatlannak tartott fölös kilókat is. >>>
KRITIKAI ROVAT >>>
KÖNYV Udvarhelyi Éva Tessza: Vándorok kultúrák között (BECZE SZABOLCS) SZÍNHÁZ Büchner: Leonce és Léna (SZEKERES SZABOLCS) • Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok (GOLDEN DÁNIEL) FILM A nagy csend (TÓTH PÉTER PÁL)
|
|
